Tóth Szabinak hívnak régóta gondolkoztatott a fotó készítés, nagyon sok érdekes kép van a világon. Első sorban nem is a portré fotózás miatt vettem gépet, hanem utazósnak egy Olympus PL6-os egy sima kitobival. Szokás szerint én is kattintottam mindenre. Lehetett az táj, élőlény, vagy akár makró. 🙂 Illetve összejövetelekkor jól jött, mivel egy sima telefonnál azért jobbat lehet készíteni vele. A vaku is jobb. A portré része nagyjából innen kezdődött.
Ha egy szóval kellene elmondanom, mit jelent számomra a hivatásom, a fotózás, annyit mondanék: feltöltődés. A gépembe az akkumulátora lehel életet, belém pedig ő, a gép. A gépezet, amellyel formába önthetem azt, amit a fejemben megálmodok. Az eszköz, aminek segítségével érzéseim testet öltenek. A fényképezőgépem a társam, nélküle már félkarú lennék.
A fotózás maga halovány ötletként született meg a fejemben évekkel ezelőtt, ám csak hobbi szintjén érdeklődtem iránta, hiszen, ha utaztam, vagy családi összejöveteleken vettem részt, az albumokba végeredményükben szebb, kifejezőbb képek kerülhettek. Aztán az élet egy ártatlan, vidám délutánon elém dobta a kockát: megláttam az ihletet Eliza szemében. És ebből a ragyogó, gyermeki szemből született meg az álom, ami mindmáig kísér, és aminek megvalósítása immár mindennapos feladatom.
Ez a fotó bizony több sebből is vérzik, ám számomra ez a nagybetűs fénykép, hiszen ez a darab jelölte ki számomra az utat, amin ma járok. Innentől nem volt megállás, szívni akartam magamba a tudást, jobb és jobb szerettem volna lenni, megtaláltam a szenvedélyem. Tudom, hogy a fotózás élethosszig tartó tanulás, de boldogan állok minden kihívása elé, mert ez tesz boldoggá, tölt el örömmel, kitartásra nevel, tanít. Szeretném, ha ti is megtapasztalhatnátok a vibe-ot, ami körülölel, amikor a kezemben tartom a gépet és veletek, értetek dolgozom. Szeretném nektek is megmutatni a szépséget és a fényt. Önbizalmat, vidámságot, időtálló emlékeket szeretnék a kezetekbe adni, hogy amikor évek múlva nézitek a fotókat, azt mondhassátok: „egy élmény volt Szabival dolgozni.”